2.Előzetes

Sziasztok! Itt is van az előzetes. Ha tetszik iratkozzatok fel. :)



Lehet hogy egy kicsit unalmas lett, de majd nemsokára megpróbálom felpörgetni.
Remélem tetszeni fog, és követni fogjátok majd Lora és Katy történetét.:)
Hozzászólni szabad :) Legyen az negatív is, hiszen abból csak tanul az ember.
De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást. :)




Sziasztok, a nevem Lora Drummer, a barátnőmmel élek együtt Londonban.
Az anyukám és az öcsém is itt laknak, csak én és Kat külön házban.
Nem olyan nagy a ház, kis kertes, 2 emelet.
Nekünk pont megfelelő.
Bár talán a mérettel, mostanság gond van, hiszen mi is lányokból vagyunk.
Egyre több ruha, cipő, konyhaeszközök, ja igen el is felejtettem. Imádok sütni, főzni.
Sokan mondják hogy van is érzékem hozzá, szóval csak nem lehetek olyan rossz. :)
Az apukám még kicsi koromban elhagyott minket, nincs túl sok emlékem azokról az időkről,
de lehet hogy így jobb is.
Utana jött a nevelő apám, mindig együtt voltunk, imádtam.
Nagyon sokszor mentünk nyaralni a barátokkal.
De sajnos egyszer minden jónak vége szakad, ahogy ennek is, igen ő is elhagyott minket.
Akkor nagyon kiborultam, de szerintem ha valaki a helyemben lett volna, nem lett volna másképp.
Szerintem mindenkinek meg volt már az az érzés amikor semmi baj nincs, és abban az emberben
csalódsz a legnagyobbat akit nagyon nagyon szerettél.
De akinek még nem volt ilyen, annak nem kívánom.
Elég sokat sírtam, majdnem minden este, de szerintem ez érthető volt.
Talán nem is az fájt hogy hazudott, vagy hogy fájdalmat okozott, hanem az hogy ő okozta.
Eléggé magamba fordultam akkor, de szerencsére Katy nem vette magára a beszéd stílusomat.
Igen, Katy mindig itt van nekem, ahogy természetesen én is mindig kiállok mellette.
Első osztályos korunk óta vagyunk elválaszthatatlan barátnők.
És már általánosban eldöntöttük hogy együtt akarunk élni.
Ez szerencsére sikerült is. :)
Apámmal jó sok éve nem beszéltem, ő nem keresett (hozzá teszem megígérte h minden nap hívni fog),
én se kerestem. Párszor gondolkodtam rajta h felhívom, de megkérdeztem anyát, és akkor mindig
lebeszélt róla.
Utána hálás voltam neki, mert nem lettem volna képes vele találkozni.
Úgy hogy ebből nem lett semmi.
Persze van hogy eszembe jut, a mai napig,  de akkor szólok Katnek h csináljunk valamit.
Sokszor átmegyünk anyáékhoz beszélgetni, vagy kivinni sétálni Aaront, mozizunk vagy valamit
csinálunk, hogy eltereljük a gondolatomat.
Hát nagyjából így kezdődik a történetem. :)